Mindenkivel előfordul, hogy elege lesz a világból.

Nem is csak elege, de még szikráját se látja semmi jónak az életében. Lubickol az önsajnálatban, talán még pityereg is, és bárhol lenne, csak épp a saját bőrében nem.

Hja, van ilyen.

De az a helyzet, hogy várhatod, amíg valaki odatocsog melléd abba a nyálkás érzésbe és akaratod ellenére kirángat onnan.

(Miért akaratod ellenére?
Mert ilyenkor nem is akarsz kijönni a trutyiból. És ha valaki megközelít még szúrós is leszel vele.)

Szóval várhatod a hős megmentőt a barátnőd, az anyukád vagy a testvéred személyében, akár a végtelenségig is, vagy foghatod magad, és kimászhatsz belőle egyedül.

Hogyan?

Ó rettenetesen egyszerű, csak találni kell valamit, ami motivál, kizökkent, és változásra késztet.
Nevezzük egyszerűen motivációnak.

Cseles dolog ez a motiváció és igényel némi önismeretet, de két dologért megéri:

Egyrészt mert miután kijössz belőle, magadtól meglátod hogy nincs is világvége, és az egyszemélyes felhőd mögött igenis ragyog a nap-még akkor is ha odakinn épp esik,-és arra is rájössz hogy teljesen felesleges az egész hacacáré, amikor jól is érezheted magad.

Másrészt pedig hatalmas erőt ad ha fel tudsz állni egyedül. Mert ezzel bebizonyítod magadnak hogy igenis erős ügyes kislány/kisfiú vagy, és ha egy gödörből  fel tudsz állni, akkor ezer után is – tehát kevésbé viselnek majd meg az élet nehézségei.

Na, ez mind nagyon szép és jó, motiváljuk magunkat, de mocskosul nehéz mindezt kivitelezni, amikor semmi kedved hozzá.
Új mozgatórugókat keresni sosem könnyű.

Úgyhogy hoztam pár tippet, ami nekem segít ilyenkor, amikor odakinn zuhog, rájövök hogy hétfő van – akkor is ha szerdai napon jön rám, mert hétfő mindig lesz- és senkit nem akarsz látni.

Tehát lássuk:

1, Hallgass zenét.

Top egy, szinte bárkit kérdezel, és be kell látnom, valóban hasznos tipp.
Nem szoktál zenét hallgatni? Én se sűrűn, de javasolom, akkor is próbáld ki.
Gondold végig, hogy mihez lenne kedved, és úgy válassz előadód: sírni szeretnél, és kiszomorkodni magad, vagy tombolni egy jó zúzós hörgős számra, vagy csak simán nyugodtan gondolkozni egy kellemes dal mellett.
És ha megvan, hajrá! Potyogjanak a könnyek, vagy a vakolat.

2, Nézz filmet.

Always top kettő*
Hasonló a fenti dologhoz, csak ez vizuálisan is leköt.
Ugyanúgy, mint az előbb: gondolkozz el hogy mihez lenne kedved, és nézd meg ezredszerre is a Szerelmünk lapjait, a Hófehérkét, a Bosszúállókat vagy a Minden héten háborút,  és ne izgasson hogy a filmes listádon egy tucat olyan film van amit még meg kellene nézz.
Engedd el magad, csinálj popcornt, zárkózz be, és ne érdekeljen más (max a telefonos játék – a szerk.)

3, Olvass.

Hsonló a filmezéshez, csak jobban igénybe veszi a fantáziádat, ennél fogva számomra inkább figyelemelterelés kategóriába esik.
Azért szeretem a könyveket és a világot, amit teremtenek bennem, mert megnyugtat, és miután megnyugtatott sokkal jobban átlátom, hogy mi is volt a problémám.
Csupán kell egy jó könyv, amiben kellőképp el tudsz merülni, én a kitalált történeteket szeretem: Eragon, Harry Potterek, Arany iránytű, ilyesmik.
Hozzáteszem, ehhez az se árt, ha szeretsz olvasni ;)

4, Egyél csokit.

Mértékkel!
Ezzel a kijelentéssel óvatosabban kéne bánni, mert bár a csoki, cukor és egyéb szénhidrátok képesek megdobni az endorfin-szintedet, hosszútávon nem a legjobb megoldás az érzelem-evés.
Előnye viszont hogy gyorsan hat.
Sajnos tény, hogy engem a gumicukor tud a leghatásosabba gyógyítani, - akkor is, ha dolgozom rajta hogy ne így legyen.
Tűzoltásnak mindenképpen jó J

5, Beszélgess.

Az elején azt mondtam, hogy ne várj arra, hogy valaki kirángasson a gödörből ahol lelkileg vagy. Nos, ne is. Ám nem tilos beszélned a gondjaidról, illetve segítséget kérned sem!
Szóval, ha van barátod/barátnőd, anyukád, testvéred, párod, kiskutyád akinek szívesen kibeszélnéd magad hívd fel, menj oda hozzá, és üljetek le egy csésze tea vagy kávé vagy bármi mellé, és borítsd ki azt a lelki bilit. A végén lehet hogy megsimizi a fejed, hogy ’ez van’, vagy mond valami értelmes tanácsot, az már másik tészta, de sokat tud könnyíteni a lelkeden egy ilyen beszédterápia.
Ha tegyem hozzá hogy elsősorban ez nőknél jellemző  ;)

6, Merengj magányosan.

Olyan is van, hogy tényleg nem akarunk senkihez se szólni. Ilyenkor nekem rengeteget szokott segíteni, ha gondolkozom a dolgokon. (Hihetetlen mennyit tudok agyalni mellesleg )
Mindegy hogy feldúltan kezded a mentál-birkózást magaddal, vagy nyugodt szomorúsággal, ez az a fajta megoldás, amit bárhol és bármikor alkalmazhatsz. Buszon, munkahelyen a mosdóban, otthon ebéd közben, bárhol.
Fogd és egyszerűen gondold végig a problémád. És ha az egyik szemszögből nem megy tovább vagy kilátástalan a gondolatmenet, menj vissza a kezdőpontra, és indulj másfele.
Vizsgáld meg minél több szempontból a dolgokat.

7, Alkoss.

Ennek a lényege annyi, hogy miközben tevékenykedsz, rengeteg érzelmet ki tudsz élni. Emellett válassz olyan tevékenységet, aminek a végeredménye feldob, és örömmel tölt el a látvány, hogy mit is sikerült csinálnod, legyen az bármi.
Ami nekem bejön:

Főzés: zavarj ki mindenkit a konyhából, közöld, hogy aki bejön az halál fia, és ess neki az alapanyagoknak. Legyen édes vagy sós a terved, csak csinálj olyat, amihez kedved van, és amihez nem kell elmenj bevásárolni. Aztán mikor kész van, invitálj be mindenkit és mutasd meg milyen finom lett a végeredmény.
Rosszabb esetben pedig kínáld meg a kukádat és hallgass mélyen…

Festés-rajzolás: a világ legegyszerűbb terápiája, elég hozzá egy grafit vagy egyszerű vízfesték, és egy papír, aztán nosza, hagyd hogy jöjjön aminek jönni kell.
Ha komolyabban akarod „űzni az ipart” természetesen lehet aquarell papírra olajfestékkel is dolgozni, mert ilyenkor jönnek a legjobb képek néha, (a hátrány hogy a legrosszabbak is)
Ide tartozik még a zenfirka is, amikor csak leülsz a laphoz és oda se figyelve rajzolod, ami jön. Erről nemsokára még mesélek.

Apróságok: ha amúgy is kreatív természet vagy biztos van otthon gyöngyöd, üvegfestéked, origami papírod, vagy bármi olyanod, amit szeretsz használni, hát ne fogd vissza magad, készüljenek a gyönyörűségek – hozzáteszem karácsonyra, szülinapokra tökéletes ajándékok születnek így nálam.

Batikolás/hypózás: Ez az egyik kedvencem, ezért mindig tartok itthon textilfestéket és a megunt ruháimat se dobálom ki, ha látok benne fantáziát. Hogy ez hogy is működik, arról szintén nemsokára írok.

Köss/horgolj: Személy szerint ez egy mumusom, de többen számoltak be nyugtató hatásáról, tehát felvettem a listába.  Nekem sose volt elég türelmem hogy megtanuljak kötni, de ha az ilyen zen dolgok vonzanak, ez egy nagyon jó terápiás dolog. És ha nem tetszik egyszerű lebontani-ezt a részét imádom valahogy.

7+1, Írj.

Ez is egyfajta alkotás mellesleg. Ha van affinitásod a dologhoz, esetleg nem idegen a dolgok papírra vetése, számtalan lehetőség van a műfajban: írj verset, novellát, naplót, esetleg egy blogbejegyzést hogy mit kezdj ilyenkor, hátha segíthet valakinek.

Ezek az én tippjeim, remélem tudtam segíteni.

Lényegébe véve mindegyik arra szolgál, hogy kiéld az érzelmeidet. Erről itt is írtam.

Számomra a szomorúságot, a tehetetlenséget, az elveszettséget a legnehezebb kiadjam magamból, mert ezek alattomosan kúsznak be az ember tudatába, amíg már csak azt veszem észre, hogy nincs kedvem semmihez.
Ilyenkor ezek jól jönnek, segítenek, aztán nyomás vissza az életbe, mert attól még hogy hisztizünk, az nem áll meg.