Az alábbi dolog átlagos és túl sok helyen látom. Szóval lássuk.

Adott egy kapcsolat. Mondjuk boldogok vagyunk. Miénk a világ.

Annyira a miénk, hogy elkezdünk gondolkozni, hogy na, ezután mi jön. 

Lányok, lássuk be, vagyunk egy páran, - sőt szerintem minden nőben benne van, hogy ha talál egy értelmes pasit, aki mellett boldog,- hogy ilyenkor elkezdünk tervezni. Hogy mi lenne ha meg se állnánk a nagybetűs, komoly, ’akarod-e akarom-e’ szertartásig. Mert egyszer úgyis megfordul a fejünkben.
Főleg h elkezd ketyegni az óra. Mert egy komoly kapcsolathoz idő kell... Igaz, egyéntől függ, mikor kezdi el érezni a vesztét a nő.

Vagy a férfi. Ne higgyétek, hogy néha nem fordul meg az ő fejükben is ez. Sokkal ritkábban, ahogy kérdezgettem, de a férfiakban is van egy óra, amit néha megnéznek hogy ahha, össze kéne szedni egy rendes értelmes nőt, és aztán valamiféle család kéne…

Na rendben, mondjuk egymásra találtak. Fuck yeah, minden szuper.

És mennél tovább maradnak együtt, annál jobban foglalkoztatja őket a dolog, - főleg ha elkezd felszállni a rózsaszín köd,- hogy miér vannak együtt? És meddig. És mi lesz? És mi lenne ha? És mi értelme van. És mi? És ki? És miért? És hogy?....
És túl sok lesz a kérdés. És igyekeznek megválaszolni, és mennél jobban igyekeznek, annál jobban belegörcsölnek az egészbe.

És itt a buktató!

Mert miért van együtt a férfi és a nő?

Tegyük félre az evolúciós álláspontot, hogy fajfenntartás végett. Ha csak ennyi lenne, akkor nem lenne monogámia, akkor csak az utódnemzés miatt szexelnének, és nem is élveznék, ahogy az állatok nagy része nem élvezi a közösülést. Szomorú? Nem, egyszerűen náluk csak egy szükséglet.

Szóval miért van együtt férfi és nő?
Miért döntenek úgy, hogy akkor próbáljuk ki a világot egymás mellett?

Miért?....

Mert együtt jobb. Mert egymással boldogabb.
Hát nem voltunk boldogok minden kapcsolat elején? Nem éreztük jól magunkat? Még a szenvedés is édes, ha az ember szerelmes.
És ezt a boldogságot felejtjük el, belesüppedve a mindennapokba.

És nem egy ember tesz kukába egy kapcsolatot. Mindig két ember játszik.

Értem én, hogy gyarló az ember, és mit akar? Mindig mást. Mindig ami nincs meg. És ami az orra előtt van, akármilyen csoda, az egy idő után elhalványul. Lehet a párod akármilyen szuper ember, ha te nem látod benne azt, ami miatt vele vagy akkor elkezdesz gondolkozni.
Pedig gondolkodás helyett csak ki kéne nyitni a szemed.

A boldogságért vagyunk együtt. Tovább megyek. A boldogságért élünk. Azért teremtettünk, hogy boldogok legyünk!
Mi másért keresnénk ennyire veszettül ezt az érzést ha nem azért mert…. mert úgy jobb.

A görcs pedig a ’mi lesz?’, ’mi kéne hogy legyen?’, és ’miért vagyunk együtt?’. És minden felvetett kérdés, amire hirtelen nem találunk megfelelő választ csak stresszt szül. És ha görcsös vagy, akkor nem vagy boldog.

Engedd el. „Isten tervez, ember végez.” És nem, nem vagyok vallásos. De tervezni ebben az összevissza életben… közel hülyeség.

Nem tudsz előre tervezni. Nem lehet. Az élet kiszámíthatatlan, változó, könyörtelen, és gyönyörű.

Szóval ne tervezz. Ha a helyzet úgy hozza, ugorj fejest. De amíg nem, addig nyugi. Csak próbáld meg elengedni magad, és élvezni, akárhol is legyél.

Élvezd az életed!
Hisz helyetted senki nem fogja!