Miért van az, hogyha választhatunk két ajtó között, ahol az egyikre az van írva, hogy „gyönyörű”, a másikra pedig hogy „átlagos”, akkor mi az „átlagosat” választjuk…?

Ez a kérdés elsősorban nőknek szól, nő lévén hihetetlen sok helyen találkozom önmagunk lebecsülésével, ám ne higgye senki, hogy a férfiak nem szenvednek testképzavarban.
De beszéljünk most a nőkről.

Rólunk.

Mikor mondta valaki legutoljára azt, hogy ragyogsz. Hogy szép a hajad, hogy olyan jól nézel ki. Vagy dicsérte meg bárminket, a kötelező körökön kívül, (hisz tudjuk, hogy ha bemegyünk a mosdóba és találkozunk egy ismerőssel, az valószínűleg talál valamit, amit megdicsérhet ímmel-ámmal, és huhh, kedvesség letudva.)

De mikor volt legutoljára, amikor úgy igazán, érezted, hogy igen, tényleg igazat mond, szépnek lát.

Eláruljak valamit? Van aki már nem is emlékszik mikor volt ilyen legutóbb… lehet hogy te sem, de ha most fel kéne idézzem… én se tudok hasonló esetet mondai pontosan. Szomorú…

Nem lát minket a külvilág szépnek, vonzónak és gyönyörűnek?

De mond csak, hogy láthatna szépnek bárki, ha mi nem látjuk ezt saját magunkban?

Te mikor álltál a tükör elé, és dicsérted meg magadban a szemeidet, a hajadat, a szádat vagy az alakodat?

Jujujujjj, kényes téma, az alakunk….
Nos, hölgyeim, a nőknek átlagosan 2 százaléka elégedett az alakjával. És akkor lehet, hogy sokat mondtam.  Igen, a szomszéd csini szőke is azt gondolja ha tükörbe néz, hogy igazából ronda, és a minket irigykedve néző járókelő rólunk pedig azt, hogy bár így nézhetne ki.

Szóval senki ne mondja, hogy jogosan degradáljuk magunkat a sárga földig, ha tükörbe nézünk.

Van egy javaslatom, próbáld ki ha mered!

Minden reggel, ha tükörbe nézel (Úgyis tudom, hogy tükörbe nézel, nőből vagy) most kivételesen vedd sorra azt, amit szépnek találsz magadon.  
És még valami. Addig nem mehetsz el a tükör elől, amíg legalább 3 dolgot nem találtál, amit aznap megdicsérhetsz.
Ha elég bátor vagy, hozzáteheted a játékszabályhoz azt is, hogy két nap egymás után nem mondhatod ugyan azt, mondjuk, hogy „szép a szemem”.
Vagy versenyezhetsz magaddal, hogy minél hosszabban írd körül, ami tetszik („tetszik ma reggel a szép, zöldes árnyalatban játszó szemem, pedig smink sincs rajtam” Vagy bármi!). De ez már csak az igazán haladóknak való.

Szóval íme a kihívás: lásd magadban a szépet!

És a meglepetés az lesz, hogy a környezeted reagálni fog. Nem rögtön, de vagy irigykedni fognak, vagy megkérdezik, hogy hogy csinálod? Hogy csinálod, hogy csak úgy ragyogsz?

És kérlek, áruld el nekik is a titkot…

A titok pedig az, ha eddig nem jöttél rá, hogy nem ott kezdődik a szépség, hogy téged szépnek látnak. Hanem ott, hogy te szépnek látod magadat….

És elárulok még valamit. Egy súlyos következményt…
Kész vagy?
Hát legyen:

Szeretni fogod a tükörképed. És keresni mindenhol. És nem azért hogy lecsekkold magad a kirakatüvegben hogy van e rajtad valami nagyon ciki.
Hanem azért, mert jó érzéssel fog eltölteni, amit látsz…

Na, megéri?
El mered kezdeni?
Fogadjunk, hogy úgysem mered  ;)