Vannak vágyaink.
Vannak elképzeléseink.
Vannak álmaink.
Vannak azok a dolgok, amiket tervezünk, hogy majd ezt fogom csinálni, majd így lesz, majd azután ez, az amaz, elindítom a vállalkozást, megkéri a kezem, kifestem a házam, satöbbi.

Mindben van közös pont: A mondat eleje úgy kezdődik hogy „Majd ha…”

És ezek a „Majd há”k elég becsapósak.

Hogy miért? Mert te most vagy.
Itt.
És tudom, ez ma a divat, a „mostban” lenni, de nem erre szeretnék kilyukadni.

Csupán arról beszélek, hogy a „Majd” dolgok nem fognak eljönni.
Sajnálom, hogy ha én töröm össze az álombuborékod, de jobb hamarabb belátni, mint később.

Lássuk mit is csinálunk?

Tervezünk.
 Felállítunk egy olyan tökéletes és fiktív valóságot, amiben úgy történik minden, ahogy mi akarjuk, és ott, szépen sorba tesszük a történéseket.
Lineárisan: tehát ha nincs meg az első lépés, nincs meg a második sem.
És most gondold végig. Tényleg ezt csináljuk. Valaki sikeresebben, és erőnek erejével képes a lépcsőit végigjárni, de valaki egy életen át rostokol az első lépcső előtt mert nem jön el amit elképzelt. Vagy nem épp úgy jön el, és nem veszi észre.

De az élet nem ilyen kiszámítható. Nincsenek benne szabályos lépcsőfokok, amiken egyszerűen csak sétálnunk kell. A lépcsők göcsörtösek, görbék, sokszor hiányosak, vagy a ködbe vesznek, és nem látjuk merre lépünk. Sőt, még mozognak is. Folyamatosan. És ember legyen a talpán, aki holtbiztosan tudja, hogy hova lép következőnek…

Tehát nem éri meg kiszámítani, mert úgysem tudod. A legjobb, amit tehetsz tehát szerintem, hogy ezt elfogadod, és megpróbálod mindenből a legjobbat kihozni.

De miért is veszélyes, ha mindenáron és erőből te akarod ezt irányítani?
Szerintem azért, mert képesek vagyunk túlságosan rágörcsölni a céljainkra, és csak azon az egy úton elérni.

Mert ragaszkodni kezdünk a fejünkben lévő valósághoz. Ragaszkodunk az előléptetéshez, mert akkor majd jobb lesz, és nem szívatnak majd. Ragaszkodunk ahhoz hogy megnyerjük a lottót, mielőtt vállalkozásba kezdünk. Ragaszkodsz ahhoz, hogy mielőtt igent mondasz Neki, vigyen el bungee jumpingozni. Vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy a házadat pont arra az árnyalatra fesd ki, ami elfogyott a palettáról. Mert neked halvány-vándorrigótojás kék falak kellenek, és pont.

De mi van, ha az élet másik festéket tesz eléd? Ami esetleg jobb lenne?

Meglepődsz.
És ha nem vagy rugalmas, félreteszed a festéket és vársz arra a nyamvadt kékre, hogy újra forgalomba hozzák. Pedig a sárga lenne az igazi.

Az élet kiszámíthatatlan.
Lehet, hogy a következő pillanatban egy olyan visszautasíthatatlan ajánlatot kapsz, amit kár lenne kihagyni.
Vagy jön egy ötlet, amit most azonnal meg kell valósíts.
Vagy szembejön veled álmaid festékszíne, ki tudja.

Neked csak meg kell látnod a lehetőséget, és néha engedni, hogy az élet eléd tárja a kincseit, nem pedig nyafogni, hogy milyen rossz.
Mert nem rossz!

Az élet így szép.
Gyönyörű, és varázslatos, és pont azért, mert mindig azt hozza eléd, amire neked szükséged van.

Csak merni kell megélni.
Carpe Diem :)