Mindenkivel előfordul, hogy elege lesz a világból.

Nem is csak elege, de még szikráját se látja semmi jónak az életében. Lubickol az önsajnálatban, talán még pityereg is, és bárhol lenne, csak épp a saját bőrében nem.

Hja, van ilyen.

De az a helyzet, hogy várhatod, amíg valaki odatocsog melléd abba a nyálkás érzésbe és akaratod ellenére kirángat onnan.

Nos, azt hiszem kijelenthetem, hogy egyetemre járni jó dolog. Legalább is szerintem. Ez egyéni vélemény. De az biztos, hogy hasznos.
Általában annyit hallani az ilyen felsőoktatási intézményről, hogy mennyire nehéz, pocsék, és értelmetlen, csak egy papírt kapsz vele, ami semmit sem ér igazából, de masszív 3-5 évig „iszol és paráználkodsz ahogy a csövön kifér”.

Az alábbi dolog átlagos és túl sok helyen látom. Szóval lássuk.

Adott egy kapcsolat. Mondjuk boldogok vagyunk. Miénk a világ.

Annyira a miénk, hogy elkezdünk gondolkozni, hogy na, ezután mi jön. 

Mindenkivel előfordult már hogy pocsék napja volt. Hogy rosszul kezdődött, vagy ha nem is legalább mégrosszabbul folytatódott, és a végén már bármit csinált, csak fel akarta volna gyújtani a világot.
Vagy elbújdosni.
Vagy mindkettő...